1953, Sztálinváros, a kultúrház avató gálaestje. Fellép a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője, Rákosi elvtárs pedig önmagáról mintázott szobrot küld ajándékba. A helyi vezetők kedélyes koccintásra gyülekeznek, de a szobrot és a művésznőt elnyeli a föld. Rémült hajsza indul, hogy mentsék a menthetőt.

Csakhogy elfeledkeznek az atombunkerről.

Sötét titok lengi körül az erkélyt.

Az igazgatón úrrá lesz a szerelmi hevület.

Nemcsak a feleségét illetően.

A tanácselnök hangokat hall.

Így aztán a portással összeveszik a létrán.

Ezalatt a párttitkár rutinosan csapdákat állít. Magának is.

Mi köze mindennek egy kocsmában támadt tömegverekedéshez?

És segít-e, ha beavatkozik az olasz riporter, az állatorvosnő és az államvédelem?

A klasszikus hagyományokat követő bohózat egy korról, amikor mindenki résen van, de hiába. Még jó, hogy holnaptól más világ lesz.

Shakespeare 400 éves remekét minden korban játszották és játszani is fogják, mert nem csak szállóigék sorát adta az európai kultúrának, de végiggondolandó problémák özönét. Jó király volt-e az öreg Hamlet, vagy örökös háborúskodása megnyomorította a népét? Jó király-e a jelenlegi, aki békét hirdet, vagy Fortinbras temetési beszédét idézve, nagy király vált volna-e magából Hamletből, ha megéri? A királyné személyes boldogsága melyik férje oldalán inkább biztosított? Részese, tudója, vágyója a gyilkosságnak? Mi a jobb taktika a házaspártól, maguk mellett tudni az őrültnek látszó fiút, vagy idegenbe száműzni? Mi előbbre való: hűség a királyhoz vagy hűség a baráthoz (Rosencrantzék), hűség az eskühöz vagy hűség a kedveshez (Hamlet-Ophélia)?

A felsorolás önkényes és végeláthatatlan.

Zsótér Sándor válaszát(?), töprengéseit(?) tükrözi a decemberi bemutató.

A Halló, halló angol komédiasorozat humora könnyedén hódította meg a világot, pedig kíméletlenül kifiguráz minden nemzeti sztereotípiát. Őrült karaktereket és még vadabb történeteket vegyít emlékezetes és kifogyhatatlan poénokkal.

A miniszter politikai karrierje csúcsára ért: bármelyik nap várható az államfő telefonja, hogy a kabinetváltással egy időben miniszterelnökké nevezze ki őt.

Az örömbe azonban egy kis üröm is vegyül: Bouladon képviselő, aki különben rendes körülmények közt a barátja, meghökkentő kéréssel áll elő: szeretne egy hetet a miniszter feleségével tölteni a mesés Antillákon, s ha ez a vágya nem teljesül, megszellőzeteti a sajtóban a miniszter korábbi adócsalási panamáit. A miniszter természetesen fűt-fát, értsd: tetemes pénzösszeget és szexéhes PR managert is beígér, de, hogy végül ki utazik a szigetekre, és megcsörren-e a vágyott telefon - csak a tavaszi bemutatónkon áruljuk el.

Nemlaha György fordítása alapján a magyar szöveget írta: Egressy Zoltán

 Az előadás  a szerzők és a fordító engedélyével, az SACD és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

„ A Stop the tempo olyan hősei olyan felnőttekké válás előtt álló fiatalok, aki számára mint kiderül, a szavazati jog nem elég ahhoz, hogy saját jövőjük felől dönthessenek..

Rolandó, az elhivatottság nélküli DJ, Mária, a frigid mintaalkalmazott, kinek célja magas, kapitalista életszínvonalat biztosítani a szüleinek és Paula, a leszbikus, kihasznált copyuriter. Három véletlenszerű anarchista, akik egy egész ország lekapcsoláslázában élnek – a szó szoros és átvitt értelmében – a legújabb zenei divat, fogyasztási – és politikai trendekre szakosodnak, agyuk mintha egy óriási világgépezetre lenne csatlakozva, ami a gondolkodást egy előrecsomagolt pótanyaggal helyettesíti.”

Iulia Popovici

A József Attila Színház és a Forte Társulat közös produkciója

a Tavaszi Fesztivál keretében

Szálinger Balázs

A TISZTA MÉZ
romantikus mese

Romantikus mesét mondunk, de nem habos-hálószobás, gyűrt verseskötetes-sóhajtozós történetecskét, nem is rabul ejtős-fogolyszabadítóst, nem szabadságharcost. Nem szívfájdítót és nem andalítót.

Induljunk most ki az Ember igazán nagyra törő romantikus vágyaiból-azokból, amelyek meg is hazudtolják, föl is tételezik a józan észt, a tudást, a tudhatót: a tiszta logikát. Legyen témánk a víz, a levegő meghódítása, a repülés, holdra szállás, a tengerek mélyén barangolás. Meg a tűz: a kitörés és elhamvadás lángja. A képtelenül utópisztikus és a megvalósult álmok – isten tudja -: A NAGY VÁGY, hogy ki- és túllépjünk abból és azon, amibe születtünk.

Izgalmas kísérlet arra, hogyan lehet tánccal, mozgással személyiségünk akaratlagos vagy ösztönös titkait kifejezni.

Rendhagyó a helyszín is, mert bár A tiszta méz a Gaál Erzsébet Stúdió repertoárját gazdagítja, színre mégis a nagyszínpadon kerül, ahol helyet kapnak a nézők is.